Papp Laci mázassága

Felriadt a nagy nap és a kis Papp is. Mély ágyából ébredt. Ezen a kényes, somolygós reggelin sörét gombolatok járkáltak fejében.

"Hogy lehetne elódázni?" - fásított nagyot.

Morotválkozás /Huba/ közben vadorzó ötletei támadtak rá.

"Jöhetne világvég!" - hümmentett, de elhessentette. Minap megcsináltatta poroszkópéját nedves gasztrológusával, Sítalpi Humbolda Gyhewrggyel és abban nem volt semmi a világrégről.

"Lány lehetnék!" - sóhajtozott s Neretvája mélyen szántott.

Négyfülüt kiküldte, nem hozott-e a portás bevonulási narancsot. Vágyongva gombolt arra az időre mikor egyenruhában szemelgette az isten-hátát.

"Ördögbe is, még vadgyakorlatotot sem rendőznek!" - csapta vérmesésen pamancsát a mosdóba.

Felidőzte ürhájas olvasmányait s mirigyen jutott eszébe a gasztronauták pályamódosítása a szürben. Ha ő is pályamódosulhatna!

"Majd kútban a mázasság-kötöde felé eltévelygek!" - almadozott költözés közben.

"Összeesküvésbe szőttek." - támaszkodott Négyfülünek. Nedves kutyája nem választott semmit csak arra gondolt, hogy gazdája máskor mindkét arcát megborotválta. "Ez lenne az esszéÖsküvés?" - morogta s nyakörvét Laci összerágott csokornyakkendőjével előkotorta az á(n*)gy alól.

"Nem tálaltam kibujócskát, indulni kell."

A város lászló-diszbe burkolózott. Holnap hagyómányos felvonás lesz. "El lehetne Bujdosni a nagy m-ben". De holnap már késő. /Egyébként is gyakorta kés ő/

Elment a menyasszonyi bokorért. Szép csuprot kötöttek. Volt benne: gulipán, rőzse, marharépa, ultraibolya és infra vörös székfű, rozmáring S kála. A bokorral kezében érett az ara házához, amely a háztűznéző óta ismét felépült.

A másznép már összegyűrődött. Csak a vőregényt várták.

Elindultak a mázasság-kötöde felé.

A Tanácstalan előtt ott állt a vendégserleg. Laci titokban végig szántott bor- és sörátai kaján arcán, magában azt gondolta:

"Gyomorultak". - s jobb kórjára tűzve a ráját bevonult az Igendébe.

Homárosan mint mázasember jött elé.

Fogadta bor- és sörátai: Prádó, Prádó!! Granulálunk! felkiáltványait.

A vendégserleg elindult a vatsorára.

Mint ifjú fürj tiz adag rángatott gomb legyürkőzése után eltünődött - "Hős vagyok, hm... hm.. " de már hozták a következő tiz adagot.

* - Az (n)-t én szúrtam le. Bocs, de ezt már nem tud tam-tam megnegálni. Amúgy egy kicsit "szinesítettem" a szöveten, de próbáltam ravaszkodni az erdei Szőreghez. (hgy)